Vannak, akik ezt IStennek, mások nirvánának, sokan pedig másnak nevezik.....a lényeg az, hogy a ez a valami olyan hatalmas ( végtelen ), hogy képtelenség nem célba érni.

 

Mert a cél ismer minket és megtalál... nem feltétlenül a mi érdemünk ez, sőt!

 

A hagyomány szerint Jézusnak ehhez csak egyetlen életre volt szüksége.....mások létélmények egész sorát gyűjtik be.

 

Egyetlen élet sok mindenre elég lehet, ha az ember törekszik a megismerésre.

 

A végtelenhez képest 1000 vagy 400000 év.......semmi. Ám kiváló lehetőség önmagunk megtapasztalására. Élmények gyűjtésére. 

Hiszen van ideje a gyásznak, bánatnak, örömnek, vigalomnak, árulásnak és nagylelkűségnek.....kérdés csak az, hogy merre, milyen útra fordulsz.

 

Semmi. De, ebben a "semmiben" egy egész végtelen benne van ám. Amikor a semmi már "valami", onnantól kezdve: véges. Önmagunk megtapasztalása sem egyéb, mint a végtelen véges állapotba történő elmerülése. 

 

A lét szimfóniája végtelen hangjegyből és dallamból áll......hogy milyen lesz a muzsika? 

 

Azt bizony te határozod meg...

 

Közösen határozzuk meg (...) Az egyéni célok önzést és kicsinyességet eredményeznek. És egyébként is : én csak egy másod- vagy segéd- hegedűs vagyok ebben az orchestrában.