Egészen addig, amíg nem olvastam semmi konkrétat Lewisohntól, azt hittem, hogy megbízható író, de ahogy az utóbbi hónapokban volt "szerencsém" belenézni az ominózus első kötetbe + egyre több megkérdőjelezhető, tőle származó/róla szóló kommentbe futok bele, erősen szembefordultam a korábbi álláspontommal.

Ez a "mindentátíró hipernagyfelfedezés" számomra rendkívül visszataszító megnyilvánulás volt. Eddig az volt a sztori, amit el kellett volna hinnünk, hogy McCartney szinte "kényszerítette" szegény bandatagokat a projektekre és ő akarta foggal körömmel összetartani a zenekart, persze ezzel párhuzamosan neki köszönhető a feloszlásuk is. (Ja, sokan nem tudják eldönteni, hogy akkor most melyik is legyen.) Most meg itt ez a kvázi eddig is ismert felvétel, amivel Lewisohn kétségtelenül azt a látszatot akarja kelteni, hogy márpedig Lennon lett volna a mi megmentőnk, pusztán azért mert a zavaros kis játékai között egy árva javaslatot tett a többieknek. Rá két hétre meg bejelentette, hogy kilép. Hagyjuk már. :D
McCartney Harrison dalairól szóló kommentjének erőltetése is sokatmondó, miközben ez is több helyen megjelent már és nyilván azt lenne hivatott propagálni, hogy bezzeg Paul milyen csúnya dolgokat tudott mondani. Kíváncsi vagyok, mikor fog bárki ekkora figyelmet szentelni például annak, hogy John (akár komolyan gondolta akár nem) kb kicserélte volna Harrisont Claptonra a Get Back forgatása alatt, miután George lelécelt, ami részben az ő viselkedése miatt is történt. Persze többek között ezt sem szereti senki se reklámozni. Szomorú, hogy még mindig ennyire egyoldalúnak akarják néhányan beállítani a sztorit.

Ha neki ez tényleg mindent megváltoztat a Beatles-szel kapcsolatban, akkor elég (márbocsánat) szar író és emberismerő, ha meg nem, akkor meg nyilván ez csak egy pletykalapszintű, szenzációhajhász projekt. Ami talán még gázabb, és még hiteltelenebbé teszi őt mint "beatles historiant"…