pégés Creative Commons License 2019.10.06 0 2 94533

csak kis adalék

 

 

Harminc év óta járja az országot-világot fényképezőgépével valósággal összenőve Bojár Sándor, az MTI fotoriportere. Nagy idő, közben a történelem kereke merészen fordult. Az első világháború kitörésének évében született és 20 éves volt, amikor az Esti Kurír szerkesztőségébe került. Első fotoriportjóra így emlékezik: a Mária Valéria-telepre küldtek, mert kilakoltattak egy munkáscsaládot három gyerekkel. Zord idő volt és sok rendőr, mert a telepiek fenyegetően viselkedtek. A legizgalmasabb riport: a walesi herceg mezőkövesdi látogatása 1935-ben. Megtiltották az érkezés fényképezését és a kis állomáson összesereglett fotóriportereket, a külföldieket is, a csendőrök összeterelték az állomás egyik távoli sarkába. Kivéve Bojárt, mert ő már hajnali 4-kor elrejtőzött az állomás padlásán 6x9-es Makinájával. A „fenséges úr” vonatát kilenc órára jelezték és az állomásfőnök lent sürgött-forgott a terepen. Ezt az időt használta fel a fotoriporter és lemászva a padlásról bekopogott az állomásfőnök lakásába.

— Azt mondtam a háziasszonynak, hogy a férje küldött fel, készítsek a gyerekeiről képeket, ha már itt vagyok. Ez megtörtént. Mikor a herceg vonata befutott az állomásra, gyorsan az ablakhoz ugrottam és jó szögből, közelről hat-nyolc felvételt készítettem. A fogadáson megjelent hatósági közegek, a csendőrparancsnokot is beleértve, észrevették ugyan, de a fogadási szertartás méltósága és a tisztelgés ünnepélyes pillanata nem engedte meg nekik, hogy azonnal fellépjenek ellenem. A lemezkazettákat átadtam az állomásfőnöknének azzal, hogy abban a gyerekekről készített felvételek vannak, tegye el jól, majd visszajövök értük. A következő percben már rohantam lefelé, egyenesen a dühös csendőrök karjába. A parancsnok megbilincseltetett és követelte, adjam át a felvételeket. Tiltakoztam. . . . Megmotoztak és megtalálták a belső zsebemben a hat kazettát. A csendőrtiszt vigyorogva kinyitotta egyiket a másik után, jól megfürdette a lemezeket a fényben, széttörte, azután így szólt: most elmehet fiam a lemezeivel együtt... Mondanom sem kell, hogy üresek voltak. El Is mentem és nagy volt a meglepetés, midőn aznap délután a sajtóban megjelent az összes közel-felvételem a walesi herceg érkezéséről és fogadtatásásáról.

 

·  Fotó, 1964 (11. évfolyam, 1-12. szám)

12. 1964-03-01 / 3. szám