A cégünknél olyan kávé-, üdítő- és kajaautomata van, ami bankkártyával, bankjeggyel és pénzérmével is használható. Van, aki szinte pénzváltásra használja: bedug egy ezrest, és kér egy 80 forintos kávét. Ilyenkor aztán csörömpölve zuhog a megfelelő tartályba a visszajáró fémpénz.

Nagypofájú kolléganő asztala elég közel van a konyha bejáratához, az ajtó nyitva. Hallja ám, hogy már vagy tíz másodperce ömlik az apró. Beüvölt, csak úgy az asztalától:
- Jackpot, b*zm*g?

Néma csend. Kolléganő rosszat sejtve feláll, odamegy a konyha ajtajához. Mi csak azt halljuk, ahogy a kolléganő bűnbánóan rebegi:

- Jaj, ne haragudjon, uram... Nem tudtam, hogy ön az...

Válasz még mindig nincs. Odalépek az ajtóhoz. A berendezés előtt guggol az automatát üzemeltető cég idősebb férfi munkatársa, lábai előtt a fémláda, amibe az előbb belezuhogott a heti váltópénz, és a néma röhögéstől kicsorduló könnyeivel mossa tisztábbra az érméket.