bajkálifóka
2019.09.26
|
|
0 0
4709
|
Gál Éva Emese
Ima az emberért
Adj, Uram a léleknek fényvilágot, a sötétségből tiszta kiutat, amelyben megsemmisülnek a gyászok, és irányra talál a gondolat.
Ha a fájdalom megnevezhetetlen, a végtelen vele szerteszakad, s elvesztegeti magát minden versben, bárhogy őrködnek a hívó szavak.
Minden kusza, hogyha a cél homályos, ha élni létezésnél nehezebb, ha gondba satíroznak a hiányok, és vergődik a lelkiismeret.
Azt add, Uram, amit egyre csak vettél: a teljességet teremtő erőt, ne legyen gyatrább a tökételetesnél ember előtted s önmaga előtt.
Mondd! Te az örök tökély birtokában miért teremtettél esetlegest? Mért hagyod kínlódni ezer hiányban, s ezer jajban az emberi nemet?
Mért adtál értelmet kérdőjelekhez, ha kérdésre csak kétség válaszol, s a gondolkodás, mint egy kapott jelmez, hősét, s szerepét nem leli sehol?!
Hát azt add Uram, amit már nem adhatsz, más világban más embert, más jelent, s olyan lelket a fénylő virradatnak, ami sokszorozza a végtelent. |
|