Egyből.

VHO nem volt könnyű természetű macska. Nem ült ölbe, az idegeneket legtöbbször kerülte (néha volt egy-két érthetetlen kivétel), és hát ugye néha hugyozgatott... Időnként kikövetelte a simogatást, aztán tudtunkra adta, hogy elég, és ha tovább erőltettük, finoman harapott. A férjem elvárja egy macskától, hogy kedves legyen.

Mikor elmentünk Lemonkát megnézni, egyből a férjem ölébe telepedett, a férjem hosszasan simogatta, ő meg dorombolt. Egyből eldőlt, hogy elhozzuk (vittünk magunkkal hordozót, Lemonka tenyésztője pedig szinte kiállítási szintre készítette fel a macskát, napokig illatozott a púdertől, és összekészítette az összes papírját, szóval ő is arra számított, hogy egyből visszük is).

Eleinte ugye meg kellett hogy szokja a helyet, és egyébként is télen hoztuk el, akkor nem lehet kiköltöztetni. Aztán a férjem egyszer azzal jött haza, hogy talált neki egy jó bútort...

Még azt is megengedi neki, hogy néha bemenjen a szőnyegpadlós szobájába és felmenjen az ágyra. Nagyon szereti.