Valamit csinálni kell.

 

Az élelmiszeripar és a mezőgazdaság globálisan óriási válságban van.

- iszonyatos túltermelés van, hogy az egyre hízó nyugat pazarló zabálását és maradék kukázását ki tudjuk szolgálni

- a fogyasztók elhitték, hogy nekik joguk van a Föld bármely pontján megtermő javak mindegyikéhez 7/24/365 a világ bármelyik szupermarketjében... ráadásul olcsón

- a termőföldek globális degradációja már rég kényszerpályára és halálspirálba kergette a legtöbb termőhelyet
- az agrárium globálisan az egyik legnagyobb környezetszennyező, legnagyobb vízpazarló és legnagyobb széndioxid kibocsátó

- az agrátermékek globálisan egyre hitványabbak, egyre alacsonyabb tápértékkel rendelkeznek. A minőségi éhezés már a jómódú nyugati középosztályban is társadalmi probléma.

 

De még sorolhatnám...

Szóval mi is a határ? 

 

Én személy szerint végtelenül cinikusnak tartom az aggodalmat, hogy jaj, csak meg ne bántsuk szegény konvencionális termelőket, mert még a végén diszkreditálásnak vesznek valamit. Tényleg miattuk aggódjak? Tényleg azért fogalmazzunk diplomatikusan, hogy a konvencionális agrártermelő cizellált lelkecskéje meg ne sérüljön? Miközben pusztul alattunk a termőföld és a fogyasztók tömegeit értéktelen szeméttel eteti az élelmiszeripar? Mint a hímes tojással úgy kell bánni az pillangólelkű termelőkkel, de a fogyasztót csak etessük a ganéval.

 

Emlékszem... sosem felejtem el, mert majdnem sugárban leokádtam a sok takonygerincű szarházik akik egy HNT gyűlésem úgy háddekéremeztek és verejtékeztek amikor megtudták, hogy az EU-ban már vannak mozgalmak és politikai szándék, hogy a borok címkéjéra rá kelljen írni, hogy mit tartalmaz mint minden más élelmiszernél. Ne tudd meg, hogy milyen hirtelen egységfrontba állt a sok faszfej... De majd vigyázok az ő lelkecskéire is, hogy semmiképpen ne érezzék diszkreditálónak ha azt mondom, hogy a gyomirtótól, rovarirtótól és felszívódó szerektől  tocsogó ültetvényeikről származó bor termőhelyi hitelessége bizony szenved némi deficittől.