Na, megtörtént az első halálközeli edzés.
Alcsonypulzusos szendvicsben kellett 5db 2+1 percet menni.
2 perc nyélgáz +1 perc kocogás.
A harmadik nyélgáz már nehezen ment és az utolsót fel is adtam. Érdekes volt, hogy a lábam simán bírta, de a világ összes levegője is kevés lett volna.
Így két órával később is úgy érzem, hogy szétrepedt a tüdőm.
Soha nem bagóztam, de most úgy köhögtem utána, mint nagyapám reggelente. A fene se gondolta az öregről, hogy titokban résztávozott... :-)

Van hova fejlődnöm.

Vasárnap futom a 32-t. Az is feladatos lett. Eleje-vége alacsony pulzusos, középső 8km kb. félmaratoni versenypulzusban vagy kicsit alatta.
Na, erre ki leszek váncsi.
Ha túlélem, jelentkezem... :-)