Sok szép tó van kis hazánkban..... mostantól van egy olyan, amit körbetekertem, átúsztam és körbe is futottam............van egy cipőm, ami még csak 2x volt a lábamon és van benne 330 km 450.000 lépés…..

Bakancsos Balaton 220 km 2019

Amióta csak emlékszem folyton körbe kell futni valamit. Óvoda épülete, tornaterem, focipálya, iskola, tömbház, horgásztó, település stb. Így nem is csoda, hogy ezzel folytatja az ember, ha már kedvtelésből fut. Jöhetnek a nagyobb tavak, vagy a kisebbeken sok kör. Velencei tó, Fertő tó, végül a Balaton, ami már komolyabb felkészülést igényel. Tavaly volt egy páros UB nevezésem, ami a társam sérülése miatt meghiúsult, vagyis egyénire változott egy héttel rajt előtt. Tisztán látszott, hogy ez egy tét nélküli öröm futás lesz valameddig. 2/3-át jóval szintidőn belül letudtam, majd okos enged megfontolásból hazajöttem. Idén ezen a rendezvényen akadt meg a szemem. Jóval olcsóbb nyugis, 60 óra a szintidő, sok frissítő ellenőrző pont , kényelmes biztonságos célba érkezést sejtetett. Beneveztem, mert valamiért körbe szerettem volna futni ezt a nagy tavat. A felkészülésem nem sikerült, de idő terv nem szorított, így nyugodtan álltam neki. Mivel ez egy túra én meg futó vagyok, kicsit más dolgok a fontosak és vannak, amiket teljesen másként értünk természetesnek. Sok részlet az utolsó napokban derült ki, sőt volt, ami menet közben. pl. éjjel nem lesz senki a célban, mikorra a beérkezést terveztem. Ezek sajnos mentálisan komoly erőpróba elé állítottak, már a táv teljesítése előtt, de közben is. Voltak olyan ellenőrző pontok, ahol „rögtön jövök” táblát találtam csak. Voltak olyan pontok, ahol az útvonal a vasútállomás mellett haladt el és valahol volt egy gyufás doboz méretű nem fényvisszaverős matrica ragasztva egy kóddal, na azt kellett korom sötétben megtalálni, dokumentálni. Viszonylag sűrűn 5-8 km-enként voltak ellenőrző pontok. Ez ekkora távnál nem normális, nem lehetett se haladni, se belemerülni a futásba, ami szerintem az ultra egyik legfontosabb része. Frissítő pontok meg csak a rövidebb távok céljában volt 20-30-60-100-160 km nél. Szóval a futás nagyon nehézkesen ment, mire belendültem volna jött a pontkeresés, ha jól haladtam lassítani kellett, pedig frissen könnyebb lett volna letudni a táv javát. Közben elhatároztam, hogy szabályosan teljesítem a távot és végigmegyek, ha kell négykézláb a célig. A rendezvényen 60 óra szintidő volt erre a távra, leghamarabb hivatalosan 46 óra alatt lehetett letudni, így szép lassan haladva megcéloztam a vasárnap reggel 8 órát. Mikor ez fejben a helyére került, könnyebb volt koncentrálnom a feladatra, nem voltam fáradt se álmos, pár kisebb pihenő, egy zuhany egy kiadós ebéd is belefért, majd sok gyaloglás, kis kocogás, ami a merev izmokkal beszűkült ízületekkel egyre nehezebb volt, így nem is erőltettem, idővel is jól álltam. Utolsó éjszakára lejött a családom, így frissítésem is könnyebb lett, nagyon jó volt találkozni velük. Siófokon együtt gyalogoltunk keresztül beszélgettünk, pontokat kerestünk :). Majd Aliga után az út szélén megállt mellettem egy kocsi az egyik szervezővel és mondta, hogy 6 körül már lesznek a célba így új erőre kapva kicsit lelkesebben indultam neki az utlosó maratoni távnak. Végül bruttó 44:36 perc alatt (nettó 37:09) kerültem meg a Balatont. Végig jól éreztem magam, az álmosság fáradság egyszer se tört rám kibírhatatlanul. Kis lábujjamon és a sarkamon lettek hólyagok, ami azért komolyan fájt még másnap is, de talán ez természetes velejárója ennek az őrületnek. Tervem az volt, hogy 40 órát aktívan haladjak folyamatosan ez bőven meglett, nagyon elégedett vagyok, kíváncsi voltam mi történik az emberrel, mikor belemegy a második álmatlan éjszakába stb. Ezt otthon senki ne próbálja ki!!