A Kaposfest utóbbi 5 évéről nem sokat írtam ide, mert ottlétem alatt erre nem volt módom, de én is végigélveztem a kitűnő előadásokat, köztük Barátiét is. Bármikor, bárkivel játszott, kimagasló élményt nyújtott, így külön öröm, ha visszaidézhetjük egy-egy fellépését.

Az alábbi felvétel a tavalyi fesztiválon készült, és azzal a szintén rendkívüli zogorapartnerrel, akivel már remek szereplései voltak itthon és külföldön.

Két nagyon érzékeny muzsikus, akik ebben a szonátában mélyen átérezték a zeneszerző zenéjét, kivált az utolsó három tételben, amelyek akár egy háromrészes balladát érzékeltettek.

Janácsek (1854-1928) 1914-15 ben írta, majd 1916 és 1922 között átírta a hegedűszonátát, amelyet így csak 1922. április 24-én mutattak be, Brnóban.

A Con moto - Ballada - Allegretto - Adagio (un poco piú mosso) tételekből álló közel húszperces darabot számos alkalommal lemezre is vettek, amelyek közül néhány kiemelkedő is van: Josef Suk és Jan Panenka igen értően, és csak az ismertebb kettősök közül Viktoria Mullova és Piotr Anderszewski, Kremer és Argerich, Midori és Aydin stb. is élvezetesen adták elő, de a fenti Baráti és Enrico Pace előadás többek szerint is kiemelkedik közülük, jellemzően Kristóf rendkívül emocionális megfogalmazásaira, amelyben akkor a szintén igen impulzív olasz volt a partnere. 

A zárótétel hegedű-zogora párbeszéde lebilincselő, és ezen a másik felvételen a kottában is végigkövethető egy szintén izgató előadásban cseh zenészekkel. Érdekes a Schiff-házaspár megfogalmazása is: https://www.youtube.com/watch?v=qLTC7KxYPuE