Láttam, igen, nagyon szép, mint egy mandala. (A PÍ az marad ugyanaz a konstans, mert az független a geometriától..)

>Megnyúlnak és összemennek a molekuláink a tér deformációjával együtt?

#Fordított az eset, mint mikor stabil térben az anyagot nyújtod meg vagy nyomod össze. Ezt úgy kell elképzelni, hogy van a kiterjedt anyag, és akkor jön egy gravitációs hullám (tranziensként tekintsük most ezt), vagy valami ilyesmi, összemegy vagy megnyúlik a tér (most csak ilyen egyszerűen fogalmazva) a kiterjedt anyag "alatt". (Én úgy gondolom, nem ugrik össze vagy nyúlik meg hirtelen a térrel, tehát így egy újonnan kibocsájtott ugyanolyan frekvenciájú-hullámhosszú lézerfoton már más méretűnek méri.) Ha a térnek ez a változása viszonylag gyors (nagyobb méreteknél egyre kevésbé kell gyors legyen, ha olyan kiterjedést tekintünk, amire ez a változás merőlegesen érkezik, mert akkor egyszerre "támad" ezen a kiterjedési irányon), akkor az anyag kiterjedése nem bírja követni ezt a tranzienst, tehát az összement térben (kiterjedésen) nyúlt állapotba kerül, a megnyúlt téren (kiterjedésen) pedig összement állapotba kerül, és aztán (ha ezért nem szakad szét vagy roppan össze) az ez által benne keltett anyagfeszültségre dinamikusan mozgásba indul (csak hát természetesen egy kicsit lomhábban tud reagálni, mint az érkezett tranziens), hiszen nem merev (egyrészt, másrészt nincs téridőszerű hirtelensége, ami tetszőlegesen nagy lehet, azaz a fénysebességnél is nagyobb változásokat tehet magán..). A fény tökéletesen merev, nem keletkezik benne hagyományos anyagfeszültség (mert az nem jellemző rá), tehát az marad úgy. Ezért látjuk megnyúltan a régen indult háttérsugárzást. Az atomos, molekulás anyag méreteit a sok egyéb kvantumos fizika megszabja a térhez mérten, tehát az az új helyzetben is az új térrel mérve ugyan azokhoz a méretekhez próbál feszülten ragaszkodni. A fény nem, hiszen az új formája is megfelel önmagának, azaz fénynek, csak más lett a hullámhossza.