Itt az újabb őrület...

Játszadozzunk a végtelennel!

 

Legyen adott valamilyen összenyomhatatlan elfajult folyadék, amit a saját gravitációja tart össze, mindentől jó messze.

 

Első közelítésben a test tömege húzza lefelé a folyadék molekuláit.

Csakhoggy a stress tenzor a nyomást is tartalmazza.

Közelítsük úgy, mintha ennyivel nagyobb lenne középen a nyomott molekulák tömege.

(Ha esetleg ez merőlegesen görbítené a teret, szimmetria okok miatt ez ortogonális.)

Ettől mégjobban húzzák lefelé a felettük lévő molekulákat, és azok mégjobban nyomják az alsókat.

Ráadásul a metrika is zsugorodik, vagyis kisebb lesz a távolság a felsők és az alsók között.

Ennek következtében megint növekszik a nyomás.

 

A kérdés az, hogy mekkora induló tömeg esetén lesz az iterációk kvóciense 1-nél nagyobb. ;)

Mert akkor az összenyomhatatlan folyadék úgy devalválódik nulla térfogatúvá, hogy közben semmi sem történik.