Hallgatva az Új Zenei Újság mai adását, benne beszámolókat sokat és keveset játszott darabokról, és a Bartók Fesztiválról is, eszembe jutott egy ide már beírt különleges, Bartók emlékre írt Bertók-vers.. Megismétlem

.

.

Berajzolunk egy pici almafát

.

                                        Bartók Béla emlékének

.

A gyökér hallgat, dolgozik,

köp a plecsnire, nem akar

levél lenni, sem virág,

fogja a vizet, sót, vasat,

küldi fölfelé, hogy menjen

a világ,

fönn minden emberi,

keresi, öli önmagát,

más lenne folyvást,

gyökér soha,

bár ezt nem mondja ki,

sőt, fejtetőre áll,

rokkát ültet virágcserépbe,

öntözgeti,

és várja, hogy kihajt,

s mivel a hazug büntetése

nem az,

hogy nem hisznek neki,

hanem, hogy ő nem hisz másnak,

elhíreszteli,

hogy már a rokka is becsapja,

pedig ő különb, mint nagyapja,

és hallja a gyökér,

hogy kívül a kerítésen,

neki húzzák a szerenádot,

és várják, hogy világot

gyújtson, jelezve,

hogy meghallotta, s el van telve

örömmel,

hát kérem, álljunk meg a rímmel,

van, ugye, a gyökér,

alatta, belül, legközelebb

a léthez,

első forrásból tudja,

ha zenélnek,

és van, aki lement,

mert emlékezett a zenére,

és alázattal végigjárta,

s kötötte lovát

almafához,

hogy megfordult a fa,

lett a gyökérből korona,

az ágakból gyökér,

s van, hogy azóta

a semmi semmit ér,

tehát a gyökér nem jelez,

furakszik még mélyebbre

hitér, tiszta vízér,

s mi történik, uram,

itt fönn, az 1981-ben

érvényes címerekben,

ha a csönd az egyetlen,

ami zenél?

berajzolunk egy pici almafát,

gyökérrel fölfelé.

.

/Bertók László; az 1985-ben megjelent,

Hóból a lábnyom című kötetéből/

.

.

.

A népdalgyűjtő Bartókra való utalásról INNEN! 

Bartók 1914 és 1918 között írta zongorára a 15 magyar parasztdalt, az elején Négy régi keserves éneket, kezdve a Rubatóval a tárgybeli, Megkötöm lovamat kezdetű népdal alapján. A parasztdalokat átiratban is hallhatjuk, pl. fuvola-zongora változatban, de fuvolára és vonószenekarra is átírták.

.

A teljes Bartók-sorozat pedig itt hallható.

.