"A hazatérő magyar egységeknek semmilyen harcértéke nem volt..."
Persze sunyi hazudozó, hogyne!
Mindenesetre ezt a minden alapot nélkülöző hazug állítást már az alábbiak is egyértelműen cáfolják, pedig ezek csak a hazaáruló Károlyi-kormány hadseregfeloszlató rombolásai alatt sebtében összeszedett csapatok voltak:
"November 8-án érkeztek az első jelentések, hogy a Felvidékre cseh katonaság nyomult be. Megszállták a Nyitra vármegyei Egbell község olajforrásait, 9-én pedig Csaczát foglalták el azok az erők, melyeket a túrócszentmártoni tót nemzeti tanács kért Teschenből Zsolna ellen. A magatartásra vonatkozólag hadügyminisztérium utasította a zsolnai állomásparancsnokságot, hogy fegyveres ellenállást a csehekkel szemben ne fejtsenek ki. November 11-én azonban – Bartha Albert, az új hadügyminiszter már a betört erők elleni katonai fellépésre adott parancsot. Azon a napon azonban már elesett Zsolna és Ruttka, s a Jablonkai-hágón újabb ezredek érkeztek Magyarországra. A Vlára-szoroson Trencsén s Tapolcsány, Holics felől pedig Nagyszombat–Nyitra, illetve a Morva mentén Malacka–Pozsony irányában haladtak előre. A viszonylag kis létszámú, gyenge harcértékű csehekkel szemben az ütőképesebb, de szintén szedett-vedett magyar alakulatok felvették a harcot. Pozsonyban mintegy 4500 fő állt rendelkezésre, kiket egy páncélvonat és egy repülőgép is támogatott, ezenkívül megkezdődött az egykori 13. honvéd gyalogezred újjászervezése is. A Kis-Kárpátokban előrenyomuló erők ellen 10 századnyi gyalogság vonult fel Trencsénbánra, Pöstyénbe, Lipótvárra és Szeredre. Nagyszombatba 3 gyalogszázadot, 2 üteget és 400 tengerészt vezényeltek Budapestről és Pozsonyból. November 16-ra a csendőrökből és az egykori komáromi cs. és kir. 12. gyalogezred katonáiból álló 1 gyalogos és 1 géppuskás század visszafoglalta Zsolnát és Ruttkát. Ezek a sebtében összeszedett csapatok a Felvidékről visszavonulásra kényszerítették az ellenséget."
A felbomlott hadseregről szóló, már korábban is többször elsütögetett hazugságaidat pedig már az a tény is cáfolja, hogy a Károlyi-kormány 1918. december közepéig, több mint 1.2 millió hazatérő katonát szereltetett le. Ha a hadsereg felbomlott volna - mint ahogy azt már x-edszer hazudod - lehetetlen lett volna ennyi katonát leszerelni. Egy felbomlott, tehát irányíthatalan, fegyelmezetlen fegyveres tömeg ugyanis nem vonul a tisztjeivel a határon létrehozott leszerelő állomásokra és adja le a fegyverét, mint ahogy ez sajnos megtörtént. De a hazugságaidat nem csak ez, hanem az alábbiak is egyértelműen cáfolják:
"A felbomláskor a Honvédség magasabb egységei közül a 20., 38., 39., 40., 41., 42., 51., 64., 70., 74. honvéd gyaloghadosztályok és a 11. honvéd lovashadosztály az olasz fronton volt. Közülük a fegyverszüneti szerződés eltérő értelmezése miatt hadifogságba esett a teljes 39. honvéd gyaloghadosztály. Az a hír, hogy az egyezmény pótjegyzőkönyve az életbelépés időpontját november 4-én 3 órában határozta meg, nem jutott tudomására minden egységnek. Szintén az olasz fronton helyezkedett el a közös hadsereg 18 gyaloghadosztálya, mely magyar kiegészítésű volt, illetve hadrendjében jelentős számú magyar alakulatok voltak találhatók. A 37. honvéd, valamint a szarajevói cs. és kir. 1. és a kolozsvári cs. és kir. 35. gyaloghadosztályok a francia frontra nemrég érkeztek ki, de harci bevetésükre már nem került sor. Az 5. honvéd lovashadosztályt Ukrajnában megszálló erőként alkalmazták, a 155. honvéd és a miskolci cs. és kir. 15. gyaloghadosztályok pedig szállítás alatt voltak Ukrajnából a balkáni arcvonalra. Számos alakulat volt még a balkánon, Erdélyben, vagy látott el karhatalmi, helyőrségi, kiképzési feladatot a Monarchia távolabbi részeiben. Mindezen egységek november első heteiben kezdték meg a hazavonulást. A hátországban természetesen működtek a közös és a honvéd csapatok póttestei és egyéb szervei. Tehát volt még hadsereg."
"Erdélyben 1918. október végén a 28 zászlóaljból és 12 ütegből álló, Goldbach altábornagy vezette ún. Erdély-csoport állomásozott, elsősorban Beszterce-Naszód, Csík, Háromszék és Brassó vármegyékben elhelyezve. Ezenkívül ott összpontosult a Mackensen tábornok parancsnoksága alatt álló német hadseregcsoport, amelybe osztrák–magyar közös és honvédalakulatok is be voltak osztva. A leszerelésre vonatkozó parancs azonban felszámolta az Erdély-csoportot, a belgrádi katonai egyezmény pedig előírta, hogy a németek hagyják el az országot, s hogy velük a magyarok érintkezésbe ne lépjenek. Így kb. 100 ezer főnyi harcképes magyar katonát szereltek le, vagy vonultak ki Erdélyből."
http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/55.html
