Szívesen, bár lehet, hogy csalódást fogok okozni mert nem a húsevésről szól konkrétan. Megpróbálok nem esszét írni hanem rövidre fogni.

- Tehát (és persze szvsz) az ember nem úgy működik, hogy elolvassa az Igét, aztán amit olvas benne azt majd teszi. Először csecsemőnek születik és a legtöbb dolgot (főleg az értékeket) a szüleitől sajátítja el. Azt is a környezetétől tanulja meg (mégpedig látott és tapasztalt tények alapján), hogy problémákat milyen módon lehet megoldani. Ilyen probléma az evés is, amivel elsők között találkozik a világban - nagyjából egészében egy kulturális viselkedés, aminek ember esetben nagyon tág biológiai korlátai vannak és gyakran nagyon szűk kulturális korlátai.

A vallások, szentírások, a kulturális környezet egyféle megjelenési formái amik értékeket közvetítenek (nem vitázva itt azon, hogy a ténybeli állításai fizikai értelemeben igazak-e, azaz van-e isten, a szentírást ki írta és igaz-e..stb). A keresztény szentírás olyanokat mond nekünk, hogy "ne lopj", "ne ölj" ...stb, stb.  Ezek mindaddig működő üzenetek amíg egyébbként is ezt gondolom és úgy viselkedek - tehát kivetítem az érzelmeimet a vallásra, a szentírásra, és mint elfogadott értékként visszaigazolva megerősít engem ami szociálisan jó érzés, a mások általi elfogadásomat is jelzi. 

A  dolgok addig működnek amíg van mit kivetítenem, amíg érzek és gondolok valamit. Amint nem érték számomra a ne lopj, onnan kezdve puszta fenyegetés az azt tiltó vallási parancsolat - ellenféllé, a rajtam uralkodó hatalommá válik a vallás, az isten. Persze az úristen a legritkább esetben váltja be az ezzel kapcsolatos fenyegetéseit, rendszeresen a hívők itt és most jelenlévő példányainak  eljárása szükséges ahhoz, hogy a fizikai vagy szellemi retorzió más viselkedésre bírjon embereket. Ez egészen addig működik amíg a hatalmuk  tart felettünk, utána nem. Azok a vallások és istenek amik nem belőlünk építkeznek, a halott vallások és istenek.

Ezzel csak oda akarok kilyukadni, hogy személyes szempontból majdnem mindegy mit ír a szentírás például aktuálisan egy olyan kulturális dologról mint a táplálkozás - még annak is aki egyébbként követője annak a vallásnak. Ebből a szempontból az értelmi vagy vallási meggyőzés alig-alig működik, hiszen érzelmeken, "gusztuson" alapszik egészen kisgyermekkorból.  Emberek tucatjait ismerem akik vallási  vagy lelkiiemereti felbuzdulásból vegetáriánussá lettek, aztán 90%-uk felhagyott vele amikor a felbuzdulás elmúlt, vagy ha nem múlt el, akkor kiskapukat keresnek és találnak az ellentmondások feloldására.   Ugyanilyen módon sok vegetáriánus kultúrában nem parancsolat szintjén (tehát nem értelmi szinten) működik a vegetárizmus, hanem szociálisan elsajátított gusztus és viselkedés.  A magam részéről egyetlen szetírásnak sem teszem meg azt a szívességet, hogy pusztán azért teszek valamit mert az írja. Tessék kéremszépen az érzelmeimre hatni, aztán vagy sikerül, vagy nem :-)