Mint az európai kontinentális háztartási csatlakozók élenjáró kritikusa úgy gondolom, hogy rontani már nem lehet azon a primitív kőkorszaki buherán amit általánossá tettek félmilliárd ember számára az EU-ban, ahol végül is nem lehet eldönteni melyik dróton jön a fázis és melyiken nem - márpedig ettől lejjebb nincs, ezt én mondom, tehát igaz. Most mechanikai kritikákat nem fogalmazok meg mert a fórumozásból való kizárásommal járna.

A hálózati kábelek készülék oldalán a modern technika legkiválóbb szovjet katonai csatlakozóival tudom megoldani a feladatot, míg a gumikábel konnektor oldalán kultúremberhez méltatlan műanyag bigyókkal kell az éltető energiához csatlakoznunk.  Tehát lehet röhögni a rhódiumos meg zajcsökkentett és dizájnos megoldásokon és azok vevőin, de optimista becslés alapján ebből van 10000 felhasználó, míg abból a balkáni törmelékből amit a falba dugunk és ami befogadja azt, csak Európában van saccra 2 milliárd vagy több.   

A magam részéről házi mozgalmat indítottam a legkiválóbb brit hálózati csatlakozók alkalmazására, és kisebb vödörnyit begyüjtöttem részben  Angliából, részben Máltáról, részben a miskolci ócskapiacról.  Természetesen nehéz vállalkozás a világ összes csatlakokozójának megfelelni. Bizonyára mindenki ismeri a Szokol típusú szovjet rádió töltőkészülékét, aminek a pöckei vékonyabbak a ma szokásosnál és magától értetődően nincs védőföldje, azaz be sem lehet dugni a szabványos konnektorba.

Innen a legújabb project, ahová idejében kimentett eszközök kerülnek  -  (ha megfelelően toleránsak vagyunk, azt mondhatjuk rá, hogy kettős szigetelésű berendezésekhez tervezték, bár én elárulom, hogy gyermekkorom legszebb éveiben minden berendezés ilyen konnektorról működött fittyet hányva az itt a fázis, hol a fázis kérdésére: