Nem feltétlenül kell az hogy napos álca legyen, a vallatókeret fiasításában. Anyanevelés esetében is 3 napos álcákat helyezünk a műbölcsőkbe. Az anyátlan család egyébként sem válogatós, kényszerű helyzetében. Az anyátlan család nyugtalan, a kaptárbontást követően hamar lefut a keretekről,és  a szélső lépekre tömörödnek.

Az álanyás családot anyásításával valóban nem érdemes kísérletezni. Nem azért mert lehetetlen, hanem értelmetlen. Ugyanis a sikeres anyásításuk úgy lehetséges, ha hasonló, vagy erősebb népességű anyás rajjal, műrajjal, tartalék családdal egyesítjük. Ez akár lehet sikeres is, viszont nincs értelme kockáztatni egy eleve életképes egységet. 

Az álanyás család feloszlatására valóban az a szokásos ajánlás hogy vigyük messzire, és ott rázzuk le a lépekről. :) 

Gyakorlatilag semmi értelme nincs messzire vinni. Miért is? Az álanyás családokban alapvetően idősebb betájolt méhek vannak. Elviheted kilométerekre, centiméter pontosan megtalálják a kaptárjuk bezárt kijáróját, (vagy annak helyét ha esetleg elvisszük az üres kaptárat máshová). Ekkor az fog történni, hogy a szomszédos kaptárakba próbálnak bejutni, bekéredzkedni. Függetlenül a leszórás távolságától. 

Van egy olyan sejtésem hogy nem fog különbséget tenni, a dolgozók illetve az álanyák között, a befogadó család. A petefészkük kezdett dolgozni, az anya által termelt blokkoló ösztrögének hiánya miatt. 

Csak érdekességképpen, az is előfordulhat hogy egy öregecske anya még éppen petézik, de már nem képes kellően blokkolni a dolgozói petefészkét. Így egyszerre lehetséges az hogy van normális fiasítás, bár az igen csekély mértékű, és van álanyás fiasítás, amelyből törpeherék kelnek ki. 

Többnyire maga a méhész teszi lehetővé az álanyaságot. Miért is. Főleg rajzásos időszakban könnyű elkövetni, lerombolja a a pótbölcsőket is.