Futottam hétvégén egy hosszút, amit már korábban említettem, a Tanúhegyek nyomában 40-es távját. Nagyon jó volt!

Badacsony-Szigliget-Szt.György hegy-Csobánc-Tóti hegy-Gulács. Eléggé hirtelen púpok ezek, a táv nagy része azzal ment el, hogy a hegyek között közlekedtem.

 

Tapasztalatok:

A cipelt súly rengeteget számít. Az eredeti október végi időpontjában ez a Tanúhegyek egy trailverseny/teljesítménytúra, rendes frissítéssel, de itt önellátó voltam. 1,5 liter izo ivótasakban, 2 darab félliteres (szénsav-kirázott) kóla, ez ugyan még három kiló sincs, mégis már az is rengeteget jelentett komfortban, amikor a fele elfogyott.

 

Ez egy majdnem 4,5 órás futás volt, relatíve későn indultam, elég hamar 30 fok lett. A fenti italokon kívül szerencsére három helyen is volt kút. Összesen 4 litert ittam.

 

Most magnéziumot nem vittem, mert életemben először kipróbáltam a sót, két adagot porcióztam alufóliába. Szokás szerint kábé a harmadik óránál görcsöltem először, előtte nem sokkal vettem be az első adagot. A másodikat egy újabb órával később ettem meg. Nem tudom, mi lett volna nélküle, mindenesetre a görcsprobléma - legalábbis ennyi sótól (3-4 csipet/adag) - nem oldódott meg.

 

Szándékosan nem versenytempót futottam, próbáltam tartani a gyakorlós 145-ös pulzusomat, viszont az emelkedőkön enyhén feljebb engedtem, de legfeljebb a maratonos pulzusomig.

Ez a kicsit hosszú edzés nagyon bejött: Talán a kontrollált tempó miatt, de végig jól bírtam. A sebesség relatíve gyenge lett, szerintem a meleg miatt.