S. Agostino. Még a 15sz végén kezdték építeni, szokásos sokszoros  átépítéssel.  A felvezető lépcsősor a római reneszánsz jellemző vonása.

Az itt levő Caravaggio képet, a Zarándokok Madonnáját is sok kritika érte,mert egyszerű, szegény embereket ábrázol. A templom mellette a Biblioteca Angelica a város legrégebbi közkönyvtára, 1604-ben alapították. Az épület bővítése Borromini munkája. A könyvtárak leírásában nekem érdekesség, hogy nem csak az ősnyomtatványokat ( az 1500 előtt nyomtatott műveket) említik meg, hanem az 1500 és 1600 készülteket is, cinquecentini néven.

A Corso del Rinascimento 1936-38 közötti városrendezés eredménye. Ugyanaz történt , mint Corso Vittorio Emanuele esetében, egyes épületeket lebontottak, másokat levágtak. Az utca nekivezet a Sant Andrea della Vallenak,  nagyon jó a rálátás a homlokzatára.

Az utca kiszélesedésénél található a Palazzo Madama, amit 1871-ben választottak a Szenátus székhelyéül. A még 15. szvégén épült palotát többször bővítették, a főhomlokzat a 17. sz. közepéről származik. A hátsó, a Via della Dogana Vecchiara néző homlokzat, már az 1920-as évekből származik, de hasonló stílusú.  Szép abelső udvar, de a freskó díszítés már többnyire a 19.  sz. eredménye. A Madama, akinek a palota a nevét viseli Ausztiai Margit, V. Károly császár természetes lánya, magyarul törvénytelen. A császár nemcsak, hogy elismerte gyermekeként, hanem plotikai feladatokat is adott neki, Németalföld helytarzója is volt. Sőt férjhez is adta, Alessandro de Medicihez, aki Firenze turbulens korszakában 1530 és 1537 között volt a város ura sőt diktátora. Az ő származása is pettyes, bizonytalán az apja személye, talán VII. Kelemen pápáról lehet szó. Alessandrot meggyilkolták, valószínűleg egy rokona.