Nemrég láttam egy összevetést, a töredéke a vulkánok CO2 kibocsátása az emberének.

A Krakataunál, meg úgy általában a lemezszegélyi vulkánoknál a vízgőz az elsődleges gáz, amit az alábukó lemezszegélyek visznek magukkal zárványként illetve kristályvízként, illetve ami a repedéseken leszivárgó talajvízből vagy tengervízből származik. A Krakatau robbanása is akkor következett be, amikor a magma a tengervízzel találkozott.

A második leggyakoribb gáz valóban a CO2, és a bazaltos vulkánoknál ez igen sok tud lenni. A legnagyobb CO2 kibocsátó vulkán a Mount Erebus az Antarktisz mellett. Messze nem elég így sem a kibocsátott gázmennyiség, hogy akár csak lokális hatást is ki tudjon fejteni.

A nagy bazaltár kitöréseknél jellemző a CO2 felszabadulás óriási mértéke, de ilyen ritkán van.

A szibériai esetnél nagyon érdekes folyamat volt. A bazaltömlés első fázisában egy óriási bazaltsapka képződött, ami eltorlaszolta a további feláramlás útját. Ez azzal járt, hogy a hő felgyülemlett, és a talajban levő fosszilis szenet elgázosította. Mivel lenn oxigén nem volt sok, ezért főleg a víz reagált a szénnel, amiből vízgáz (CO és H2 ) lett. Ez aztán végül áttörte a bazaltsapkát, és egyrészt jórésze elégett, CO2 képződése közben, másrészt meg instant megmérgezett mindent egy jó nagy területen.  A lényeg az, hogy ez a CO2 is fosszilis volt, csak a vulkáni működés égette el.