„A QED vákuuma természetesen nincs betöltve semmiféle közeggel (éterrel). De már a makroszkopikus elektromágneses jelenségekkel kapcsolatban is tapasztaltuk, hogy azok hullámai a forrásaikról leválva képesek terjedni az üres térben. Sőt torzulás nélkül arányosan összeadódnak, más szóval a vákuum pontjai lineáris elektromágneses rezgésre képes szerkezetként működnek. Ennek általános matematikai modellje az un. lineáris oszcillátor (vagy harmonikus oszcillátor). Tehát a QED-ben a vákuum pontjait harmonikus oszcillátoroknak kell képzelnünk, sőt külön-külön oszcillátornak minden frekvenciára. Ami őrült gondolatnak tűnik az üresség leírására, de fontoljuk meg, hogy egy adott lineáris oszcillátor egyszerűen csak matematikai leírása a kérdéses frekvenciájú harmonikus rezgés minimális feltételeinek. Márpedig ha valahol harmonikus rezgést tapasztalunk, nem túlzás azt állítani, hogy ott megvannak a harmonikus rezgés feltételei.”

A QED vákuuma, az „üres tér”, képes arra, hogy harmonikusan is rezegjen, vagyis minden pontja egy téridőbeli esemény. Ezt az eseményhalmazt, lehet a diszkrét téridőnek tekinteni? Minden eseményt egy másik esemény kelt „életre”, vagy önálló létezők? Ha nem, mi keltette életre az első eseményt, ami mozgásba hozta az egészet?