Az egymástól való távolodás csak az összevissza mozgások nagy léptékű eredő átlagából jön ki. Ezen belül előfordulnak mindenféle más sebességek is.

Már Newton óta tudjuk, hogy dinamikai okot csak a gyorsulások mögött kell keresni, az állandó és változatlan irányú sebesség nem olyasmi, amit dinamikailag magyarázni kellene (mint azt Arisztotelész képzelte). Ez legfeljebb akkor szorul magyarázatra, ha valami súrlódás ellenére valósul meg.

Ahogy a galaxispor a gravitáció hatására csomósodik, szemcséinek kezdetben véletlenszerű apró sebességvektorai igen nagyra nőhetnek. (Egyrészt a gravitáció gyorsító hatása miatt nőnek a radiális sebességkomponensek. Másrészt, mivel csökken a szemcsék távolsága a felhő tömegközéppontjától, a perdületmegmaradás matt nőnie kell a tangenciális sebességüknek is. Harmadrészt az ismert parittyahatás miatt egyes szemcsék a többitől lényegesen nagyobb, és meglehetősen véletlenszerű irányú sebességekre tehetnek szert.)

Ez történik a porszerű anyag minden léptékében, a galaxisportól kezdve lefelé a csillagok porán át, a csillagközi tér mindenféle nagyságrendű rögeiből álló porfelhőkkel.

Az Univerzum tágulásából pedig olyan kis érték adódik az egymáshoz közeli galaxisok távolodási sebességére, hogy azt néha az ellenkezőjére fordíthatja egy-egy ilyen esetleges lokális sebességkülönbség.