"A bécsi udvar 1751. december 13-án kapta meg a kitelepítendő személyek első listáját, amelyen 10 felnőtt és 10 gyerek neve szerepelt. Az összehívott transzmigránsok azonban tiltakoztak amiatt, hogy a gyermekek ilyen hosszú utazást télvíz idején biztosan nem viselnének el, így Mária Terézia rendeletét további intézkedéséig visszavonta."

A történet vége az 1752 és 1753 évi kitelepítések voltak, majd ha sikerül beszereznem az anyagot, írok ezekről is röviden.

Az 1752 évi csoport került hartai kitérővel 1753. tavaszán a Pest megyei Ikladra, a református Ráday I. Gedeon gróf birtokára.

Eredetileg ők is Erdélybe voltak szánva, de miután a tél folyamán a szintén Ráday-birtok Hartán ragadtak, az ottani evangélikus lelkész, Daniel Quirsfeld közbenjárására Ráday gróf befogadta őket az előző évben újratelepített ikladi birtokára.

Az 1753 évben kitelepített csoportról nekem nincs adatom, annyit tudok róluk, hogy Erdélybe kerültek.

A pürggi plébánia területén csak azok maradhattak, akik hűséget esküdtek a katolikus egyháznak.