Az ősök néhány nemzedék alatt megszerették a Galgamentét és akkor már ahhoz kezdtek kötődni, nem az őshazához.

Aki még ott született, annak nyilván nagyon nehéz volt lelkileg földolgoznia a történteket, de akik már ideát születtek, azok más történet.

Ők a kitelepítés történetét max. a szüleik, nagyszüleik elbeszéléséből ismerték meg, majd ahogy kihalt az első telepes generáció, a történetek már csak másodkézből, szájhagyomány útján terjedtek tovább és idővel a jelentőségüket kezdték elveszíteni.

Teljesen persze soha nem kerültek elfejetésre.