Én úgy estem neki az újrakezdésnek 2014-ben, hogy csak arra figyeltem pulzusmérés témában, hogy a mostaninál kb. 25 kiloval nagyobb testem ne okozzon szívhalált. (Azért 106-ról 100 alá mentem a rendszeres futás megkezdése előtt) Erre jött 157-es átlaggal futott Midicitta 7km 6:30 fölötti átlaggal. Érzésre halálközeli volt.
Ezek után kezdtem a laborba járni, ahol csodájára jártak az állóképtelenségemnek és ezért ajánlották az alacsony pulzussal építkezést.
Bárkit kérdeztem, mindenki ezt mondta. Az első laborok niconico pulzust hoztak ki felső határnak. A 120-at csak azért kaptam, mert megkönyörültek rajtam.
Aztán a sokéves küzdelmemet már láttátok.
Pozitívum az volt, amikor 120 körüli pulzussal ment néhány 7perces. Itt meg is állt a fejlődés. Szerintem a túl kevés inger miatt.
A durva az, hogy elszoktam attól, hogy lihegve is lehet futni. Komolyan.
Most már ez is megy és jól is esik. :-)
Remélem, a lábam is bírja a maratonig, aztán visszaveszek, mert azért vannak jelei, hogy ez így még sok.
A lihegve futást viszont többet nem akarom kivenni teljesen a programból.