Hogy tényleg aranyból van-e a csap, nézzük meg a teljes képet a fürdőszobán kívül:

 

Ez most a NIF tervezett költségvetése országos infrastruktúrára.

 

Útépítésre fordítható kb. 1000 mrd forint.

 

Ennek a túlnyomó része, kb. 900 mrd hazai, magyar költségvetési pénz.  (Az EU közútra most alig ad.)

Nem EU, nem kínai hitel, nem PPP-konstrukció, tényleges magyar forintok, amiket a kormány éppen arra költ amire jónak lát.

És akár holnap felhasználható, anélkül, hogy RMT-ket kelljen engedélyezésre küldeni brüsszelbe.

 

Most ki van adva, hogy kötögessük be a megyei jogú városokat a gyorsforgalmi hálózatba, mindenhol folyik az aszfaltozás, mert a politikai jósgömb szerint ettől boldogok a szavazók.

Így jut pénz bőven autóútra Győr-Moson-Soprontól Békésig, az se számít, ha néhány út forgalma alulról fogja verdesni a sokat szidott M6-os tolnai szakaszát.

 

Számolja át mindenki a 900 milliárdot a kedvenc mértékegységébe, hogy kijön belőle 6*10^23 darab városi busz, lélegeztetőgép, metrókocsi, vasútvonal-felújítás, stb.

Az ország anyagi helyzete megengedné, hogy ebből a tortából Budapest is kihasítson egy szeletet, mondjuk kapjon évi 100 milliárdot városi gyorsvasút (metró/HÉV) hosszabbítgatásra.

Csak ez politikailag-stratégiailag hátra lett sorolva. (Túl kockázatos lenne összenégyesmetróznia magát a kormánynak? Túlságosan szem előtt lenne? Ha nyerhetők a választások anélkül is hogy a pestiek agyon lennének kényeztetve, akkor nem kell agyon kényeztetni őket, ez már a politikai logika terepe.)

De az látszik, hogy a felszíni közlekedés fejlesztésének és a metrófejlesztésnek nem kellene kizárólagos vagy-vagy kapcsolatban lennie, csak pár évtizede hozzá vagyunk szokva, hogy ilyen logika mentén gondolkozzunk.