A szlovák nyelv története, ahogy a szlovákok látják:

 

Általános rész, a vastagbetűs kiemelések tőlem valók:

 

"Habár a szlovák nyelv történelmileg más körülmények között fejlődött, mint a cseh nyelv (a mai Szlovákia egész területe a 11. századtól a magyar állam része volt), mégis a cseh nyelvet tekinthetjük a szlovák nyelv legközelebbi rokonának. A szlovák nyelv bizonyos sajátosságai (-m végződés egyes szám 1. személynél, Česi [csehek] kifejezés stb.) viszont inkább a délszláv nyelvekkel mutatnak hasonlóságot. A hagyományos szlavisztika ezért, kissé pontatlanul, délszlavizmusoknak nevezte el ezeket a (közép)szlovák nyelvben megtalálható jelenségeket. Néhány kevésbé jellegzetes vonása alapján megállapítható, hogy a szlovák nyelv a lengyel nyelvhez is nagyon hasonlít (pre- előképző a csehben használatos pro- helyett, a dz mássalhangzó megléte, valamint jópár átvett szó: teraz [most], pivnica [pince] stb.). Egyéb jellegzetességei alapján, a szlovák nyelv a keletiszláv nyelvekhez is közel áll. Mindezek miatt is biztosan ki lehet jelenteni, hogy a szlovák nyelv „középen“ helyezkedik el a szláv nyelvek palettáján.

 

A szlovák nyelv - az indoeurópai nyelvcsaládon belül - a lengyellel, a csehvel és az alsó- és felsőszorb nyelvvel együtt a szláv nyelvek, nyugati ágához tartozik. A nyelvi, történelmi, valamint régészeti adatok is arról tanúskodnak, hogy a szlovák nyelv közvetlenül az ószláv nyelvből fejlődött ki (és nem az ócsehszlovákból, ahogy azt korábban feltételezték). A szlovák nyelv alapjául szolgáló ószláv nyelv a Kárpát-medencében, a Duna mentén, illetve Dél-Morvaországban fejlődött ki, természetesen a tőle nyugatra fekvő nyugatiszláv, valamint az északra és északkeletre fekvő keletiszláv nyelvekkel szoros kölcsönhatásban. A különböző szláv törzsek - a mai szlovákok ősei - a 6. századbam érkeztek a Kárpát-medence területére, délkeleti irányból. A szlovák nyelv közvetlen ősének a Nagymorva birodalom rekonstruált nyelvét lehet tekinteni, mely szintén sok nyelvjárásra tagolódik, de mindegyik nyelvjárást szoros kulturális kötelék kapcsol össze. A szlovák nyelv a legviharosabb fejlődésen a 10.-12. századig terjedő időszakban ment keresztül, a 13.-15. századig terjedő időszakban pedig stabilizálódott ez a fejlődés.

 

A 16. századtól a 18. század végéig a mai Szlovákia területén az ún. bibliai cseh nyelv volt a művelt szláv rétegek nyelve, de a különböző, jól megkülönböztethető, szlovák nyelvjárások (keleti, közép, nyugati) is már kialakultak eddigre és kisebb mértékben ugyan, de ezeket is már használták ekkor.

A 18. század végén próbálkoznak meg először egy egységes, irodalmi szlovák nyelv létrehozásával - a század legvégén Anton Bernolák, a nyugatszlovák nyelvjárásra alapozva, létrehozza az ún. bernoláki szlovák nyelvet, ám a megváltozott gazdasági és társadalmi viszonyok miatt, ez a nyelvváltozat nem terjed el széles körben. A 19. században már nagyobb sikerrel jár źudovít Štúr, aki a középszlovák nyelvjárásból kiindulva hozza létre az irodalmi szlovák nyelvet, amely kisebb változtatásokkal (Martin Hattala, Michal Miloslav Hodža), mind a mai napig használatban van. Ha az irodalmi szlovák nyelv fejlődését korszakokra akarjuk bontani, akkor először a bernoláki időszakról (1787-1845) majd a štúri időszakról (1846-1852) később pedig a túrócszentmártoni és maticás időszakról (1863-1918), valamint két háború közötti (1918-1940) illetve a mai időszakról (a II. vh. óta) beszélhetünk."

 

Forrás: https://slovake.eu/hu/intro/language/general