Bozsikzf Creative Commons License 2019.08.14 0 0 44715

Metz Terézia

 

 

TAVASZI ZÁPOR

 

Szél borzolja a fákat,

susognak az árnyak.

Felhők szántják az eget,

a vihar közeleg.

 

Száraz szirmait nyújtogatja a virág,

a fű zöldje sárgára változott át.

Jöjj, életet adó eső, permetezd be szirmait,

és szomjas földet zöld pompa borít.

 

A szivárvány színpompában

hidat ver ég és föld között,

a nap sugarai táncot járnak

a híd íve fölött.

 

Árad a patak, vízben áll a rét,

az ég madarainak terített ebéd,

hosszú lábán a gólya keresi a békát, gyíkot,

csivitelő madársereg lepi el a csalitost.

 

Az esőcseppek – megannyi gyöngy – tükröződnek a fák levelén,

fürdőznek a nap sugarában, mint ékszergyűjtemény.

Szellő borzolja a fát,

mely – mint kényes kisasszony – lerázza gyöngysorát.

 

 

Sodrásban, 2010. [75.]