Mészöly Dezső

 

 

ŐSZ A VÁR ALATT

 

Sárospatakon

 

A parton a sok görbe fa

megadta mind magát az ősznek.

Hullajtják sárga kincsüket,

s kopárabb egyre fönn az ág,

puhább itt lenn az őszi szőnyeg.

 

Hajnalban már köd áll a tájon,

s a ködben minden mélyen alszik.

Olyan nagy csönd van, szinte hallszik,

amint a víz a partra loccsan.

 

Csönd, őszi béke, ólmos álom.

A ködben alszik fönn a várrom

az álmos, ólmos altatóra…

S tán fönn a várban, egy mohos toronyban,

alszik, száz évig alszik Csipkerózsa.

 

 

Villon árnyékában [79-80.]