Bozsikzf Creative Commons License 2019.08.14 0 0 44696

Mentes Mihály

 

 

ESTI SZELEK

 

Alkonyodik… A Fertő-tó felett

Fölkelnek nótás, friss esti szelek.

 

A mezőn a nap húnyó tüze ég…

Némára halkul lassan a vidék.

 

Vállra kerül már a tompult kasza;

Fáradt parasztok indulnak haza.

 

Arra száll gyorsan friss szellő-csapat,

Lecsókolják az izzadt arcokat.

 

A forró naptól a föld még pehül,

Arcán verejték harmat-cseppje ül.

 

De a hűs szellő gyorsan suhan át,

Hűsíti a föld lázas ajakát.

 

Szárnyára szed sok nedves illatot,

Fülledt szobán lát nyitott ablakot,

 

Berepül gyorsan, meghinti vele…

S várja a fáradt embert nyughelye.

 

Mire hazatér, s lassan elpihen,

A szellő őrzi álmát szelíden.

 

A sok kis szellő így száll szerteszét

S széthordja szárnyán az álmot, mesét.

 

Mire éjjel lesz s elnémul a ház,

Szelíden, szépen lágy dalt dudorász.

 

Kitárjuk este a kis ablakot

És elfeledjük a forró napot.

 

Mert elringatni a Fertő felett

Fölkelnek nótás friss esti szelek.

 

 

Magyar imádság, 1927 [72-73.]