Bozsikzf Creative Commons License 2019.08.14 0 0 44695

Mentes Mihály

 

 

FERTŐ

 

                   I.

 

Egy óriás sima tükör,

Kékesbe hajló, tejfehér.

Benn igazítja mosolyát

A Nap, hogy reggel útra kél.

 

De folt van benne sok nagyon.

Azt mondják rá, hogy nádasok,

Pedig rossz óriásfiúk

Kaparták le a mázat ott.

 

A Nap meg azt hiszi talán,

Hogy arca foltos, sebhelyes

S a felhő-takarók között

Egy sűrű, nagy fátyolt keres.

 

Nagy szennyes-sárga takarót

Vet árnya a tükör fölött

S nem néz bele. Úgy bosszúsan

Fekszik le a hegyek mögött.

 

                    II.

 

De kél a hold… A sárga rút

Takarót gyorsan fölszedi.

Sápadt arcát ezüst-tükör

Lágy sugarában fürdeti.

 

Hiú nagyon. Nem látja meg

A csunya, rozsdás foltokat.

Szép a tükör, mert mond neki

Hízelgő balga bókokat.

 

S bár fénye fogy hajnal felé,

Mégis örömtől tündököl.

És hízelgőn visszanevet

Az óriás ezüst tükör.

 

 

Magyar imádság, 1927 [70-71.]