Mentes Mihály

 

 

VÁRUNK VALAKIT…

 

Várunk valamit, kicsinyek, nagyok:

Fekete égre fényes csillagot,

Ködös éjjelre hajnal biborát…

Aranyserlegbe az öröm borát.

 

Várunk valakit: gyermeket a gyermek,

Gyermeket a nagyok, kik gyermekké lesznek,

Valakit, aki az éjjelre hajnal,

Aki az égen Nap tűz-sugarakkal,

Aki serlegünkben az öröm bora,

Akit nem ún meg a lelkünk soha.

 

Várunk valakit, várunk néma vággyal,

Amint még nem várt senkit soha senki,

Akiről tudjuk (írva vagyon róla),

Bölcsője jászol, szegény rajt’ a pólya.

És lelkünk-szívünk érte eped…

 

Várunk egy gyermeket.

 

 

Magyar imádság, 1920 [31.]