Meliorisz Béla

 

 

ÁRAMLÁSOK

 

Még vállamon

a hajló délután vöröse

de súlyos már

a szeptemberi este

s hangomra is

csak egy tücsök felel

 

A szőlő megérett

a fürtök csüngve alszanak

 

Kezemből a homok

venyigék fonadékai közt

az idő pereg

 

 

Ma sem jön sen-

ki [67-68.]