Meliorisz Béla

 

 

FÜVEKBEN ALSZIK

 

Elhabzik az idő

s a földeken este van

 

Mára már nincs mentség

 

A rovarok röptére

a vízre bukó árnyak iramára

hiába figyelsz

 

Merülnek a szavak

megrendült tornyai

konok szökésbe

kövek hallgatásába

 

de vízi gyökerek között

szerelmes halak siklanak

pisztrángok talán

 

s parti füvekben

alszik a vörös nap

 

 

Ma sem jön senki [55.]