Megyericsei János

 

 

SAJÁT SÍRFELIRATA

 

Ha nem emészt az Irigység, és más hírneve nem bánt,

    nézd e nyugodt betüket s kőbe faragva e dalt:

hárman lettünk híres költők rokoni vérből,

    merre a Dráva vize öntözi Pannoniát.

Első volt Janus, ki először hozta hazánkba

    a gyönyörű Helikon zöld koszorús szüzeit.

Másik költő volt a Garázda család fia, Péter,

    ki hazahozta utóbb a dalos Aoniát.

Végül is én, az utolsó költő rokoni nemből,

    jöttem a Pieridák harmadik éke gyanánt.

Esztergom fala közt áll Péter sírköve; Jánost

    főpapi székhelye: Pécs őrzi a sír fenekén.

Hogyha a sors úgy engedi, csontjaimat ide ássák;

    hogyha nem, egyre megyen: bárhol is lesz a gödör.

Majd ha repül aranyos egekig, szabadulva a lelkem,

    nem veszi semmibe sem már a kihűlt tagokat.

S könnyen visszarepül oda, honnan a földre leszállott.

    S föld lesz újra a test; az, ami volt legelőbb.

Csak a halálban nyer nyugodalmat bizton a szellem,

    s romló testnek a sír ád csak örök nyugovást.

Meg ne itélj, hogy a dalt elnyújtván, hosszura véstem,

    idegen emberekért írtam ilyen sorokat.

 

 

Janus Pannonius – magyarországi huma-

nisták, 1507 Tóth István fordítása [220.]