Bozsikzf Creative Commons License 2019.08.14 0 0 44667

Megyeri Ábel

 

 

JÁSZBERÉNYI STANZÁK

 

Járnak s repülnek fölöttem a szép

inga-járatú színes évszakok.

Elillant az ősz, a tél vánszorog,

de hallani már a tavasz neszét.

Ezerév óta így megy az idő

itt is, hol a múlt, a nagy magvető,

friss vérrel fűti a jász-kun szívet,

s kéklő derűvel a képzeletet.

 

Míg erre járok, dajkál a határ,

s kísér a varjak fekete raja,

néhány házikó, egy csöndes tanya,

és töméntelen kukoricaszár.

És kísér a hang is, a kürt szava,

Lehel vezéré; a mennyég alatt

lelkemben zeng fel. Ma egy más hadat

mozgósít, kelt, mint hajdan éjszaka.

 

Elült az ősi harc. Kardcsillogás

helyett a gépek lármája fogad,

s nyomul felém, mint régenvolt hadak

özönlő népe, sok kaszás-kapás.

Őrizd hát jász-föld örömöm nyomát,

hogy magasabbra léptek a tanyák.

Védd az egynapos síró csecsemőt,

s fáid lombjával az erremenőt.

 

Sarkantyús mének, ködlő délibáb,

a múlté vagytok. Itt a virradat,

a napfelkelte új népet avat,

melyet szült e kort rendező világ.

Híres Jászberény, a kürt anyja-őre,

légy Noé-bárka, békés Ararát,

hadd élje fiad számtalan nyarát,

sorsa tejútján haladva előre.

 

 

Tiszta kút [191.]