Matyikó Sebestyén József

 

 

TÓTISZTULÁS

 

Fürdünk, víz alá bukva,

összehúzódik millió zsilip;

rád tartozik, mint karimás kalap,

        szemedbe ül

a kulcs-ruhájú táj, és hordozod!

        Befogad!?

Itt ez a határ! Ereszén villan a tó,

mint egykor Szántód – Tihany közén

jégbe-szakadt lakodalmi menet.

              Kapavas élező

              vöröskő malom,

              erdei kápolna:

              kőrózsa halom,

              rozsdaágy borhasa!

              Remete szakálla,

              vezérgarda háta

              ki-kicsap a rajból,

              s kerítő nyikordul…

A háló, mint kék szitakötő

lebeg a széntövű zsombokon,

(bazaltarc kender-ösvénye

rőzseölű kelta csontokon)

        míg gyepűin szél rajzol,

        mint kagylókörmű angelus

        főn-ütőerén – nomád Alleluja.

Fürdünk, víz alá bukva,

s a nád alól halkan,

halikrákat bujtatottan,

remegő szádra, szemedbe ül

a kulcs-ruhájú táj – és hordozod!

 

 

Szántód az irodalomban [91-92.]