Bozsikzf Creative Commons License 2019.08.14 0 0 44540

Mátyási József

 

 

A POÉTA ÁRNYÉKSZÉKE

 

(A házam Kecskeméten. Részlet)

 

Ni, bal felől az ürűlő Bél-bálvány épűlete,

    (Bűzénél tűrhetőbb szóval: árnyékszék nevezete),

Hova (mint elmések mondják) király is gyalog mégyen, –

    Olly nagy vendégű rekeszt hát említenem nem szégyen.

S ha hangnak nem csúf e három: konyha, ebéd, vacsora –

    Ama’ se!, mert emezeknek az a negyedik sora;

Az olly lakhelyt-alkotó rész, hogy ahol új épűlet

    Kezdődik: legelébb ahhoz tétetik a készűlet;

S – természetért – fél-annyira szorgos is annak léte

    Minden tisztességes háznép számára, mint az éte.

Annak hijjával az udvar csak állatember-akol,

    Hol állásbeli gulyaként ez szerteszét salakol;

A gazda abrakol inkább, mintsem eszik és etet,

    S nála szemérmetesebbel izibe búcsút vetet. –

Itt hát házinak, vendégnek lehet kedve jóllakni:

    A gyomor és hólyag terhét lévén hol félre rakni,

Pedig nem leguggolásért ide s tova bujkálva,

    Hanem a reteszes ajtón, űlőre bésétálva.

Akinek majmolni tetszik nagy és tudós világot:

    Vihet olvasni has-hajtó románt, verset, újságot.

(Csakhogy – Epiktétus szerint – ostobaságnak jele

    Tojásán elalvó tyúkként hosszasan bánni vele.) –

Midőn tehát a házvévő vizsgálódik szerteszét,

    Erre is figyelmeztesse, mint én, szemét és eszét.

S mint Ciceró gyöngyöt szedett Ennius ganéjából:

    Szemeljen tiszta tudományt pennám szennyes tárgyából. – –

 

 

A magyar valóság versei, 1475-1945. 2. köt., 1830 [22-23.]