Bozsikzf Creative Commons License 2019.08.14 0 0 44536

Mátyási József

 

 

HÁROM DOLOG LEGSZÜKSÉGESEBB A VILÁGON, PÉNZ, PÉNZ, ÉS PÉNZ, MERT

 

Mi a pénz? az egész világ királynéja

    Melynek a roppant föld egészen kastélya,

Annak hajtja térdét mind a négy szegelet,

    Az Észak, és a Dél, Napnyugot, Napkelet.

Az a kívánságnak csudatévő képe,

    Melynek csupa szívből áll temérdek népe;

Az minden vallásnak egyaránt bálványja,

    Melyre a keresztet mindenike hányja;

Az minden nemzetnek házbeli Istene,

    Legkedvesebb hazafia, s idegene;

Az a bölcsességet és tudományt szóló,

    Arany ezüst szájú Minerva s Apolló,

Mellyel a bolond is lészen világ bölcse,

    Csakhogy bő mértéket kegyelmének töltse.

Az ama frigyláda, mely vitetvén harcra,

    Titkos erejével népeket ejt arcra;

Az a győzhetetlen királyi amazon

    Mind a tengereken, mind kinn a szárazon,

Néki udvarolnak az idők és szelek,

    Hűséges szolgái a napok s éjjelek;

Az a fő ácsmester, aki ront és épít,

    Legelmésebb festő, ki rútít és szépít;

Az minden kérésben az a boldog nyerő,

    Ki által száll alá a tiszt és az erő;

Az az ín a lábban, élet és a kézben;

    Drágaság aranyban, ezüstben és rézben;

Az fordítja frissen a szolgálat sarkát;

    Az nyitja és zárja a barátság markát;

Az a kereskedés rugója s kereke;

    Az a gazdagságnak kezében az eke;

Az gyógyíthat nemcsak testbéli nyavalyát,

    De a léleknek is orvosolja baját; –

Sőt gyakran nem árthat a pokol és halál,

    Annak, aki pénzes patikára talál.

Kivált ha magára sárga testet vehet,

    Legtöbb színű s hasznú csudát akkor tehet.

Egy szó annyi mint száz: a pénz öl és támaszt,

    Az ember hát méltán keresi e támaszt.

Őtet az istenek magok is tekintik,

    Mert ingyen senkinek az égből nem hintik,

Nem hullat a felleg arany, ezüst esőt,

    A kereső kincset, a kincs vár keresőt.

De nem is árt a pénz, légyen bár egy verem,

    Ha a gonoszságnak gyökerén nem terem.

Mert a bűnnek oka s léleknek gyötrelme,

    Nem a nagy pénz, hanem a pénz nagy szerelme.

Óh! pénz, már tőlem is megesmért istenség,

    Szűnjön benned hozzám a volt idegenség.

Nem becsülésedről engedelmet kérek,

    S bőkezüségemnek bűnéből kitérek.

Ha bővül erántam nálad a kegyelem,

    Tisztelőid száma szaporodik velem.

Kívánatos vendég! jövel erszényembe,

    Válogass kedvedre hat vagy hét zsebembe.

Hadd ott a nagyurak unalmas ládáit,

    S a mocskos fösvények rabi kamaráit,

Kik téged azoknak tömlöcébe vetnek,

    És ott az idővel s penésszel étetnek,

Egyszersmind kitésznek arra a csúfságra,

    Hogy lábokat érted gyötri a podágra.

S a legfőbb hasznodat ritkán szokták venni,

    Tudnillik a szegény legénnyel jól tenni.

Kihozhatsz magadból alkalmatos rakást

    Nálam s több ilyeknél lelsz szellősebb lakást.

Kedves bajjal fogom hordozni terhedet,

    Igérem illendő megkémélésedet.

Drága betüidet, a magad fényjénél,

    Buzgóbban olvasom minden könyvekénél.

Nem félek, hogy reám hozz nyomorúságot,

    A te sárgaságod gyógyít sárgaságot.

Nem szokott tégedet a köszvény követni,

    Sőt őkelmét lehet veled kikergetni;

De ha van valami igaz e mesében,

    Úgy csak maradj otthon az urak zsebében;

Mert a szegény legényt, ki többnyire szolga,

    Benn ülni s fekünni nem engedi dolga;

S ha meg rossz erkölcsöt hozva jövendesz el,

    Akkor így köszöntlek: vele együtt vessz el,

Mert az a szokásom, hogy a becsületem,

    És egészségemet nálad jobb szeretem.

 

 

Mesterkedők [270-272.]