Mátyás Ferenc

 

 

NOVEMBEREM

 

Itt a november, a didergető,

arcom is vénre véste az idő,

az elmúlásból az a pillanat,

amelyben megláthatom magamat,

kudarcaimnak lázadó sötétjét,

mely a szívemben minden érzést széttép.

Feltámadtak a temetők, virág

borítja el, lobogó gyertyaláng,

táncolnak a tüzek s elalszanak,

elrejtve előlem az új tavaszt,

mely titok még, hogy megérem-e,

s mit rejteget a gyertyák üzenete,

mert jön a szél és jön a fagy, a köd,

búcsúzik a lét hátam mögött,

a hervadás lett végső menedéke,

mert tudja már, hogy csak ott lehet béke.

 

S hogy egyedül maradsz itt, ó, ne hidd,

várnak rád odalenn halottaid.

 

 

Tiszavirág életünk, 1988 [121.]