Bozsikzf Creative Commons License 2019.08.14 0 0 44525

Mátyás Ferenc

 

 

KAPÁSOK

 

Elsápadt égbolt alatt,

        mindig kapálva,

ha mennek mozdulatlan;

        a gyász is árva.

 

Csonttenyerek, nagy öklök

        beszélnek komoly

tartalommal, de némán,

        nem mint te korom.

 

Bokrok alatt csodákat,

        ha termesztenek;

győzelem vereségük is,

        hogyha vesztenek.

 

Meg-megállnak egy fatörzs

        alatt, rajt gólya,

minthogyha Borsos Miklós

        alkotta volna.

 

Fejükben csak örökölt

        rásejtés a lét,

agyvelejük a napon

        mindennap kiég.

 

Nem szenvednek az űrben

        ők sose hiányt, –

rájuktör lét-gondjával

        mindig a világ.

 

De kezük nyomán égig

        nőnek a fák is,

s velük a holdra szállnak

        itt a libák is.

 

Szívükből jó kiinni

        a tisztaságot,

s eszükből kölcsönvenni

        a józanságot.

 

 

Szép versek, 1973 [191-192.]