Csak az a baj, hogy tökmindegy Fradi  vagy Vidi, ez a realitás, ami meg tavaly történt az volt a csoda. Mindkét magyar csapat túljutott a Ludogorecen, de egyik esetében sem lehetett ezt elvárni, vagyis egy bravúr árán került eggyel közelebb a BL-hez. Csak hát ez nem lesz így minden évben, idén például a Vadúz leszarta, hogy mi milyen erősek vagyunk... És legalább egy, igazán erős rivális mindig szembe fog jönni, még az előtt, hogy egyáltalán a főtábláért menne a csata.

A magyar foci legfeljebb araszolgat előre, az meg kevés, bármennyit ölnek is bele. Olyan horvát srácokat láttunk ma is, akik a felcsútinál röhejesen mostohább körülmények között nevelkedtek, talán nem is akadémián, csak éppen tudnak focizni. Közben a magyar bajnok most éppen egy szovjet utódállam vegyescsapatára hasonlít. (Ettől függetlenül illúzióink nekünk se legyenek, a Partizan éppen ilyen simán rakott ki minket két éve.) Szóval biztos bele lehet tenni még több pénzt, meg le lehet kommunikálni, hogy gyönyörűek a stadionok és harcban vagyunk az európai helyekért, de valójában ez a szintünk.

A Fradi azzal az egy bravúrral (pláne, ha a litvánokat kapja az EL-playoffban, amire van sansz) ott lehet a főtáblán. Még csak egy Malmöt se kell kivernie hozzá, örüljünk a szerencsés sorsolásnak. A csúcsszint, láttuk, nagyon-nagyon mesze van. Annál értékesebb, ha legalább az Európa-liga összejön.