Matók Leó

 

 

NÉZZ A SZEMEMBE!

 

(Margitnak)

 

Nap tüze ringat – árad a vérben

Tavaszi, zsongó

Szép kikeletnek virág-fohásza:

Égre rajongó…

 

Mámorba kábult becézni-vágyás

Ég a kezembe’,

Sóhajunk édes vágyfátyolán át

Nézz a szemembe!

 

Vagyok kalandok víg csavargója,

Nem kell a bánat.

Most mégis furcsa nagy szomorúság

Kerget utánad.

 

Kék paripákon rohan a május

Felénk az égből.

Dacos kis ajkad meg ne tagadjad

Ál-büszkeségből.

 

Csókos tavaszban, perzselő nyárban

Egy a valóság:

Nekem egyedül te vagy a szépség,

Te vagy a jóság.

 

Tavaszba-nyárba daloló léptünk

Napfény fürössze!

Most jut eszembe – nézz a szemembe,

Súgd meg, hogy jössz-e?!

 

 

Jaj lett itt a jóknak, Szombat-

hely, 1948. március 2. [59.]