Matók Leó

 

 

HISZED-E MÉG?

 

Bűntől tisztultan, bűnnel tetézve,

Ijesztő, óriás tükörbe nézve

Látom magam.

Ketten vagyunk csak. Az Isten és én.

Szétnézek múltam széles vetésén.

Nézem magam.

 

Vágy-aratások, vággyal vetések

Lelkünkbe roppant redőket vésnek,

Fakul a múlt.

Tavasszal – fagy jön, nyáron – a jég ver,

Éhes a föld is – vetésre vér kell –,

Meghal a múlt.

 

Örök igazság márványba-vésten

Kacagd ki hitvány, bűnös vetésem,

S felelj nekem.

Tagadj ki, élet, szent öröködből,

Csak te, igazság, lépj ki a ködből,

S felelj, felelj!

 

Ezrek imája eped utánad.

Rád vár a megtört, megcsúfolt század,

Rád vár a nép.

Kedv újulását, hit ébredését,

Kalászba érő lelkek vetését

Hiszed-e még?!

 

 

Jaj lett itt a jóknak,

Szombathely, 1947.

december 30. [47.]