Matók Leó

 

 

NAPLEMENTE

 

A zöld határ, az erdő s a mező

Az esti zápor bő vizében ázott,

Míg a napkorong napnyugat felé

Búsan átkarikázott.

 

A föld csak bámult: ím a fáradt vándor

a bárányfelhők között hogyan ballag!

Mint kopott pásztor, kit az égi nyájtól

Elűztek titkos, idegen hatalmak.

 

Az égbolt alján bíborfény derengett,

Távol – harangszó törte meg a csendet.

 

…Még látszott, hogy egy könnyű esti szél

A vérszínfátylas kis felhőkbe kap:

És lebukott a Nap.

 

 

Jaj lett itt a jóknak,

Marosvásárhely, 1944.

május 25. [25.]