Markó Béla

 

 

ÉBREDÉS

 

Lepattogott a zöld festék

a fákról

madaraimat délre küldtem

frissen vasalt ég várja

ünnepeimet

arcom fölött

óraketyegés villog

rekedten ugat a hold

a tegnap esti cigarettafüstben

kivörösödve köhögnek a rózsák

az asztalon egy szemüveg

szememre gondol

mocorog

hajnalodik

a hó emlékezetében

nagy pelyhekben hullnak

a csillagok

s csendünk hatalmas egére

felkúszik

az ébresztőóra csörgése.

 

 

A szavak városában,

(1968-1973) [41.]