Márki Zoltán

 

 

EZEN A NAPON

 

Ezen a napon

mindig szép idő van,

egyetlen lebegés,

légnemű a város

a falánk illatokban,

erdők éjszakáján,

vizek hajnalán át

fölázott földek

felől áramlanak

az utcákon árnyak

nélkül, mint a fény,

sodródnak, suhannak,

ömölnek, elvegyülnek.

Ahogy lépek, látom

portalan nyomuk

a kabátujjadon,

szemhéjad harmatán

fél centiméterre

a nyíltszíni csendtől.

A szelek érlökése

szabályos a parkban,

a fák töve elmerül

a fűben, ahol állunk.

 

 

A kertben szerda van, 1981 [8.]