Bozsikzf Creative Commons License 2019.08.13 0 0 44390

Márki Zoltán

 

 

BALATONI TÉL

 

Ha el tudnám én mondani, oly könnyen,

   mint nyit a rózsa, szegfű, ibolya,

hogy mért ömölt szemem kelyhéből könnyem,

   sütött fel, mint dombon nap, mosolya.

 

Nincs szó-gyémánt arra, mint tündökölt ő,

   a nagy titok, az isteni remek,

mely él bennem, mert szépségét a költő

   csodák hajósaként sejtette meg.

 

Hívott, csengett az ég-csillár; a néma,

   zord táj fölzengett, mint a piramis,

s zúgott a part, zsongást hozott felém a

   százsípú nád halk orgonája is.

 

Úgy tűnt, hogy minden hang fölolvad, s már rügy,

   virág, az el nem múló örömé,

fény dőlt erdő-lelkemből, s friss madárfütty

   repült a tej-jegű öböl fölé.

 

 

A tengerész és a halál, 1960 [81.]