Bozsikzf Creative Commons License 2019.08.13 0 0 44384

Márki Zoltán

 

 

RABLÓBB AZ ŐSZNÉL

 

Fény-fogaiddal ránkmosolyogva az ágak

hegyéről, jókedvedben leráztad a dér

hervadt koszorúit, olvadó, torz csodákká

dúltad könnyű kezeddel, s könnyező, téli

virágokon lépkedett lábunk a sétán.

Csúszkált talpunk a lucskos szirmok végsőt

vonagló halmán, s mintha a romlás

posványos mocsarába süllyedt volna sártól

dagadtan a föld maga is már: hódítón-

rombolón jöttél, gyermek-tavasz, te

kegyetlen. Úgy tűnt, csak venni tudsz, adni

még semmi mást égi híred szépszárnyú

madaránál, mely röpdös a csípős szélben,

bőrével takarózott a táj, jaj, nem volt

subája: félve, remegve, kopáran állott

a csontváz-erdő. Értelek: rablóbb vagy te

az ősznél, mert ez a munkád, nap-kaszáddal

letarlod a rétek hó-vetését, hogy füvek sely-

méből vess szűzi ágyat magadnak, s illataid-

dal milliárd csírát életre kábíts.

 

 

A tengerész és a halál, 1960 [8.]