Mária Béla

 

 

DAL

 

Olyan az arcod, mint a tenger,

ha csöndes és hullámot nem ver.

Áll és mégis mozog. Az látja

mozgását, ki a csöndet állja.

 

Partjánál sokáig elülnék,

hozzád így közelebb kerülnék,

néznélek s nem mozdulna karom,

elöntene a nyugalom.

 

 

Ritka varázslat [86.]